+36 62/281-219
  • Decemberi programok
    Decemberi programok
  • Október 25-én elkezdődött az új színházi évad az Aranyszöm Rendezvényházban!
    Október 25-én elkezdődött az új színházi évad az Aranyszöm Rendezvényházban!

Az Aranyszöm Rendezvényház

Mórahalom lelke, a térség közművelődési központja

 

Az 1800-as évek legvégén a homoki gazdatársadalom már kitűnően megszervezte magát. Létrehozták a Szeged-Alsótanyai mezőgazdasági Egyesületet, melynek nyomtatott alapszabálya 1909-ből maradt ránk. Az egyesület céljaként a város és a vidéki gazdák közötti kapcsolattartást, a társasági élet és a szórakozás biztosítását, illetve a közhasznú tevékenység támogatását jelölte meg. Az 1905-ben felépített egyesületi székház volt a találkozások, az ünnepek és a kiállítások, rövidebben szólva: az élet színtere.

„Az épület álljon e helyen időtlen-időkig, hirdessék benne Istennek, a magyarok istenének dicsőségét, a kiolthatatlan hazaszeretetet; a felebaráti szeretet; legyen iskolája s Szeged városi kül- és belterületi polgárok művelődésének, úgy a mezőgazdasági, valamint egyéb közművelődési ágaknak.”

 

A száz esztendő, jól tudjuk, mély nyomokat hagyott az épületeken és bennük a közösségeken. A dinamikusan fejlődő kisvárosnak viszont szüksége volt olyan épületre, olyan kulturális központra, mely magáénak vallhatta a hajdani elődök bölcs gondolatait, amelyet az alapító okirat is őriz.
És hogy miért Aranyszöm? Móra Ferenc a névadó. Egyik novellájában írja: Homokország, … ahol az aranyszömű homok mögtermi a pipacsot, a búzavirágot és a pipitért.” Pipacs, búzavirág ma már szinte alig van a határban, de a szorgalmas itt élők valóban arannyá tették a homokot.
2003. szeptember 18-án hivatalosan is birtokba vehették a város lakói az 1500 m2-es épületet. A rendezvényház tervezője Palánkai Tibor Ybl-díjas építész, aki a sokféle elképzelést, funkciót próbálta egységbe foglalni. Nem is akárhogy! Az épület utcafronti része megmaradt a régi, hagyományos építészeti stílusban, befelé viszont már egészen különleges tereket, építészeti megoldásokat hívott életre – a funkcióknak megfelelően. Fontos volt, hogy színháza legyen a kisvárosnak, amely a tehetséges amatőr színtársulat és a helyiek, illetve a kistérség igényeit is szolgálja. A színházterem 300 főt befogadó nézőtérrel, remek fény- és hangtechnikával, hatalmas színpaddal és hozzá tartozó díszletraktárral rendelkezik.
Az aula egyedi fényjátékaival külön életet él. Innen nyílnak azok a terek, amelyek lehetővé teszik, hogy – kinyitva a gyönyörű házasságkötő vagy a régi nagyterem csodaszép szárnyas ajtóit – egyszerre akár több százan is részesei lehetnek akár egy családi szertartásnak, akár egy városi nagyrendezvénynek, konferenciáknak, partnertalálkozóknak, társasági összejövetelnek.
A HÁZ egész évben várja vendégeit, kicsiket és nagyokat programjaival:
Az újévi koncert, a kulturális szomszédoló, a majális, az aratóünnep, a másfél hetes Homoki Fesztivál szakmai, kulturális, turisztikai, gasztronómiai, népzenei, ifjúsági programjai, a fogathajtó vetélkedő, a szüret, a kórus-, fúvós-, néptánc-, társastánc találkozó, a képzőművészeti tábor, és decemberben fogatos mikulások járják a várost.

A rendezvényház termeinek névadói

A rendezvényház termeit, tereit azokról a személyekről neveztük el, akik sokat tettek a hajdan itt élő gazdákért, az alsótanyaközponti emberekért. Emlékük példaadó, tiszteletet érdemlő, megörökítésre méltó.

Magyar Péter terem

Az Alsótanyaközponti Mezőgazdasági Egyesületnek hosszú éveken keresztül volt elnöke Magyar Péter, akinek Szegeden az Apáca utcában volt háza. Tanácsnok volt a szegedi Városházán, beleszólása volt a kisvasút építésébe is. Megérttette, hogy a kisvasút mindenki számára fontos. Magyar Péter újíttatta fel a hetedik kerület 141. számú tanya mellett azt a vaskerítéssel övezett keresztet, amelyet róla neveztek el. Birtoka a nagyszéksósi állomástól alig 1 km-nyi távolságra volt. Halála után készült el az a 1,2 x 1 m széles bronz dombormű, amely a hajdani kultúrház kistermében állt.

Szécsi György terem

Szécsi György (1886-1970) író, közéleti személyiség volt, aki tanítói oklevelének megszerzése után 1925-ig a királyhalmi iskola tanítója volt. Közel 2 évtizeden át állandó tanyai tudósítója, külső munkatársa volt a Szegedi Naplónak. Az Alsótanyaközponti Mezőgazdasági Egyesület jegyzője, a Gazdakör, valamint a Királyhalmi Népkör elnöke. Az első világháborúban szerzett élményeit cikksorozatban, majd könyv formájában jelentette meg Szegeden “Gránicon” címmel. Többször találkozott Móra Ferenccel, kalauzolta Móricz Zsigmondot a szegedi határban. (Többen Móricz itteni látogatásának, az itt hallott 1848-as meggyilkolt honvédtisztek történetének tudják be, hogy Móricz megírta Barbárok című novelláját.) 1925-ben nyugdíjba vonult, szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozott. Megszervezte a Királyhalmi Népkört, ideje nagy részét Rókabögyösön, a birtokán töltötte. Kugotovitz Károly egyetemi tanárral tanfolyamokat szerveztek a tanyai gazdáknak, megértették velük, hogy mi az előnye az egyfajta gyümölcstermesztésnek. Így tudtak eladni jonathán almát Svájcban és őszibarackot Ausztriában. 1967-ben jelent meg Képek Mórahalom múltjából és jelenéből című könyve, amely a mai napig forrásmű.

Gerle Imre terem

Gerle Imre (1867-1938) ügyvéd, magyar királyi gazdasági főtanácsos, alapítója a Homokháti Szőlősgazdák Országos Egyesületének és elnöke a Szegedi Gazdasági Egyesületnek. Neki volt köszönhető az a javaslat, hogy a tanyaiakat érintő ügyek a városházán mindig napirend előtt szerepeljenek, amikor még az ő képviselőik is ott vannak, hiszen azok a gazdaságaik miatt hosszan elnyúló közgyűléseket nem ülték végig. Az 1900-as évek elején gőzmalmot és mozit építtetett Alsótanyaközponton, amelyek még ma is állnak városunkban. Gerle szerkesztette a Homoki Gazda című szőlészeti és gazdasági szaklapot, amelynek tulajdonosa is volt. Kitűnő borosgazda hírében állt. Pincéjéből került ki a veres kadar, a nagy burgundi, a rizling, és a veltelini fehér bor. Jogi cikkei és egyéb írásai a Szegedi Híradóban és a Szegedi Naplóban jelentek meg. 1907-1911 között Rényi Imre álnéven szerkesztette az Alsótanyai Néplapot. Írásai kötetekben is megjelentek. Ahogy régen történt címmel elbeszélései, majd 1919-ben Veronika című kisregénye. Hosszú éveken keresztül titkára volt az Alsótanyaközponti Mezőgazdasági Egyesületnek és ő alapította meg a Szeged-Alsótanyai Szeszfőző Szövetkezetet is.
Az alsótanyai gazdák úgymond “népügyvédje” volt.